Iskolánkról

Elérhetőségek:

  • Névadónk:
    Békésy György

    .
    (Budapest, 1899. jún. 3. – Honolulu, 1972. jún.13.)

    1961-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott „a belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” annak ellenére, hogy ő maga nem volt orvos. A távközléssel foglalkozó mérnökök Békésyt „az eddig egyetlen Nobel-díjas postamérnökként” tartják számon – pedig villamosmérnök se volt; diplomáját a berni egyetemen kémiából szerezte, a doktorátust pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikából. Békésy a hírközlési, távközlési rendszer leggyengébb pontját, a telefonhallgatót akarta javítani, fejleszteni, így jutott el annak vizsgálatához, hogyan is működik az ember hallószerve. Békésy megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya az. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nem lineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.  Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét, amelyekért végül is Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében.
    Iskoláit – apja kiküldetései miatt – Münchenben (1904-1909), majd Kostantinápolyban (1909-1910) és Pécsett (1911) végezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten (1910–1911 és Zürichben(1911–1915) végezte. 1916-tól a Berni Egyetemen vegyészetet tanult, a Budapesti Egyetemen 1923-ban ledoktorált fizikából.
    1926-tól 1940-ig pályája meredeken ívelt felfelé. Mérési módszereket dolgozott ki, berendezéseket készített és készíttetett, több tucat cikket publikált a legfontosabb folyóiratokban. Az 1928-ban avatott Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit Békésy készítette. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépített 6-os stúdió akusztikai kialakítását is ő tervezte Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével.
    1933-ban lett magántanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1939-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. 1940-ben a Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékére kapott nyilvános rendes tanári kinevezést. Békésy ezt úgy vállalta el, hogy közben megtartotta akkor már főmérnöki állását is a Postakísérleti Állomáson.  „Egyszerre két laboratóriumom is lett” – emlékezett vissza később, amikor felidézte életének ezt az egyik legproduktívabb, budapesti szakaszát.
    Közben zajlott a második világháború, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország területére is át fognak terjedni a harcok. 1944. április 3-án bombatámadás érte a Postakísérleti Állomás épületét, elpusztult Békésy itteni laboratóriuma. Ekkor határozta el, hogy az egyetemi laboratórium berendezéseit, műszereit a hallgatók segítségével fogja elrejteni. Így sikerült megmenteni sok műszert a háború pusztításai elől.
    A háború után újult erővel fogott munkához. 1946-ban Szent-Györgyi Albert után a második legnagyobb akadémiai jutalmat nyerte el, a Marczibányi-jutalom nevű elismerő levelet. Az egyetemen nem jutott pénz a laboratórium fejlesztésére, az oktatásról pedig az új vezetésnek merőben más elképzelései voltak, mint Békésynek. Hogy átvészelje ezeket a zavaros időket, egyéves kutatói ösztöndíjat kért és kapott a svéd Karolinska Intézetbe, és 1946 őszén Stockholmba utazott. Talán ő maga se gondolta akkor, hogy soha többé nem látja viszont Budapestet.
    Közben meghívták az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre, 1947 szeptemberében kiment Amerikai Egyesült Államokba. A magyar államtól egyetemi állásának meghosszabbítását kérte (ezt Svédországból kérve még megkapta), de az Egyesült Államokból már nem. 1949-ben még akadémiai tagságát is megszűntették, s csak halála után nyolc évvel „rehabilitálták” a Magyar Tudományos Akadémián. „A Harvard Egyetem nagyszerűen felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumában 17 évet töltöttem ” – írta visszaemlékezéseiben. Ezt úgy kell érteni, hogy volt pénz rá, hogy Békésy 17 évi munkával nagyszerű laboratóriumot hozhasson létre. Bár elismerésben soha nem szenvedett hiányt, amerikai tartózkodása közben a tudományos világ számos kitüntetéssel ismerte el Békésy tudósi érdemeit. Legjelentősebb az 1961-ben kapott aranyérem az Amerikai Akusztikai Társaságtól, s az ugyanebben az évben megkapott orvosi-élettani Nobel-díj volt.
    1965-ben leégett a Harvard Egyetemen az az épület, melyben Békésy laboratóriuma is volt. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet” – írta később. Azonban a '44-es bombázáskor, ill. az ország 1946-os elhagyásakor elszenvedett veszteséget (valószínűleg ezekre gondolt) könnyebb volt kihevernie az ereje és munkabírása teljében lévő tudósnak, mint ezt a harmadikat, 66 éves korában. 1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, s elfoglalta az ő számára a Hawaii Telefon Társaság költségén felszerelt Érzékszervi Kutató laboratórium vezető kutatói tisztét. Az „érzékszervi tudományok” professzoraként kutatta Honoluluban az emberi érzékelés általános törvényszerűségeit, a különböző érzékszervek idegi működésének hasonlóságát. Életének utolsó hat évét töltötte itt, bölcs öreg emberként hódolva két legnagyobb szenvedélyének: az érzékelés-kutatásnak és a művészettörténetnek. Sohasem nősült meg, nem alapított családot; „én a tudományt vettem el feleségül” – mondta egyszer baráti társaságban.
    Élete során mintegy 160 tudományos dolgozatot publikált.
    Hamvait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták (ősi polinéz szokás ez), hogy újból egyesüljenek a természettel.

    .

    Magyarországon ma már széles körű megbecsülés övezi emlékét:

    díjak
    (a magyar Békésy-díjat az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Tudományos Egyesület alapította 1975-ben, s azóta évenként odaítéli; a Postakísérleti Intézet szintén létesített egy Békésy-emlékérmet érdemes munkatársai részére, amit 1980 óta évente több példányban is kiadnak;

    i
    skola (Békésy György Szakközépiskola, 1174 Budapest, Széchenyi u. 9-11.),

    laboratórium
    (Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszék Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium, 1118 Budapest, Budaőrsi út 45.)
    van róla elnevezve.

    Lap tetejére


Budapesti Gazdasági SZC Békésy György Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
1174 Budapest, Széchenyi utca 9-11 / Tel:  256-1673, 257-0032 / E-Mail: titkarsag.bekesy@gmail.com
Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum OM Azonosítója: 203061